Az orvosi váró Madammja

Tegnap úgy alakult, hogy orvoshoz kellett vinnem a négyévesem. Ritkán ülünk be a rendelésre, ha csak orrfolyás, köhögés a panasz, telefonon beszélek a dokival. Ír igazolást a gyereknek és nekem is, elmondja mit kell szedni és kész. Hangsúlyozom, ez csak akkor van, ha átlagos megfázásról van szó. Ha elhúzódik vagy a köhögés indokolja, beviszem megvizsgáltatni. Viszont influenzaszezonban a fenti tünetekkel kerülöm a rendelőt.

Sajnos most muszáj volt bevinnem, ugyanis láz és torokfájás mellé csúnya köhögés is társult, így több okból is indokolttá vált az orvoslátogatás. Alizzal nem rémálom a várakozás, beül az ölembe és nézelődik. Gyerekek társaságában lassabban oldódik, mint a nővére de ezt itt nem is bánom. Gyakran köhögnek egymás arcába a kicsik, hiába a gondos szülők, akik ezredszer is szépen elmondják: Hol a kezed?
Sokat gondolkoztam, megírjam-e ezt a bejegyzést mert nem szívesen fikázok más szülőket. Viszont a tegnapi eset igencsak kiverte nálam a biztosítékot.

Adott egy nem kicsi anyuka, aki úgy jár-kel a rendelő várójában, mintha az övé lenne a szemétdomb. Ezen még bárki túllép, hiszen előfordul, hogy valaki ránézésre unszimpatikus (közben meg lehet, hogy 5 perc beszélgetés után fordul a vélemény) és láthatóan én is az voltam neki, ahogy ott ültem csendben, ölemben a némán nézelődő négyévessel, aki szorosan ölelte magához a plüss teknősét.

Anyuka fennhangon szólongatta Ferikét, aki egyébként nagyon cuki volt, igazi kis rosszcsont. Minden érdekelte, mindenre kíváncsi volt, kipróbált minden játékot, megnézett minden gyereket és a maga 2,5 évével szerintem igen türelmes is volt. Néha felkapott egy szórólapot, érdeklődve forgatta, majd vagy összegyűrve, vagy csak úgy, eldobta. Szerintem ez is teljesen normális viselkedés egy ennyi idős gyerektől, ellenben anyukáé már nem volt az.

Ahelyett, hogy Ferikéhez leguggolva elmagyarázta volna, miért nem szemetelünk (2 db. kuka is van a váróban), kedves anyuka átlépett a papíron és követte csemetéjét. Bevallom, nem tapasztaltam még ilyet. Ugyan előfordul, hogy nem látja az ember, ha a gyereke eldob valamit de ezt nehéz lett volna nem észrevenni. Még pár papír landolt a földön, valaki mindig felvette.

Anyuka továbbra is magabiztos léptekkel lejtett fel-le a teremben. Mit lát ez a gyerek? Ő lesz az, aki később gond nélkül eldobja a kicsomagolt túrórudi papírját, bele a bokorba vagy csak leejti a földre. Mert senki nem mondta, hogy azt nem szabad, hogy a kuka azért van, vagy tegye zsebre és ha olyan helyre ér, ahol lesz lehetősége, kidobja. Vagy egyszerűen csak otthon bontja ki.

Miután végeztek a vizsgálattal, édesanya belibbent a mosdóba, kijövet pedig elfelejtette becsukni maga mögött az ajtót. Igazából már meg sem lepődtem. Bosszantott. Bosszantott, mert a most cuki gyereke, ha felnő, lenézi majd a takarítókat, nyugodtan szemetel mert más majd feltakarítja helyette. Tojik rá, ha összepisili a vécédeszkát mert valaki majd azt is eltakarítja. Ott hagyja maga után a gyorsétteremben a tálcát mert arra is van ember.

Ha mindenki csak arra tanítaná meg a gyermekeit, hogy legyenek tekintettel a körülöttük élőkre, ne szemeteljenek és az alapszavakat sajátítsák el (kérem szépen, köszönöm, légyszives) , már szebb lenne a világ. Nem biztos, hogy 3 évesen mindet használni fogja de idővel biztosan, főleg, ha megtanítják neki.

waste-384790_340.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://jalina.blog.hu/api/trackback/id/tr2313783266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Jalina

Friss topikok