Húsvét a Vackor Vendégházban

Mikor kislány voltam, húsvétkor vártuk a locsokodókat. Segítettünk anyunak elkészíteni a hidegtálat, amivel a vendégeket vártuk. Szeletelt sonka, tojás, zöldségek...akkor még nem volt divat mindent lefotózni, így az emlékeimre tudok csak hagyatkozni. Mindig nagyon vártam, hogy mi is asztalhoz ülhessünk, hiszen valahogy mindig jobban esett az étel húsvétkor. 

Felnőve már elkoptak tőlünk a locsolkodók de ahogy lányaink születtek, kicsit visszatértek a régi hagyományok. Újra megtöltötte a házat a kölniillat, a nyuszi tojásokat rejtett el a kertben (rossz idő esetén a házban). Ismét izgatottan vártam a húsvétot.

Az idei azonban másabb volt mint az eddigiek. Édesanyám és párja meginvitálták a családot egy kis kirándulásra. Az úticél Cserkút volt, egy kis település a Mecsek lábainál, Pécs mellett. Sosem jártunk még ott, sőt, férjem és én gyakorlatilag a nyári pár napos nyaralásokon kívül minimum 8 éve nem voltunk sehol. Azelőtt is csak horgászni. Gyerekként a szüleim vittek minket a Bükkbe, Mátrába, Egerbe, nagyon sokfelé jártunk az országban, így nem volt idegen tőlem a hegyek/dombok világa - hazai viszonylatban persze.

Az út meglepően zökkenőmentesen zajlott, a gyerekek is jól bírták a 2,5 órás utat. Ahogy elhagytuk az Alföldet, rátapadtam az ablakra és megállapítottam, többet kell utaznunk. Szívtam magamba a látványt, lelkesen meséltem a lányoknak, milyen volt, mikor én voltam annyi idős, mint ők, és én ültem hátul a tesóimmal. Őket persze nem lelkesítette annyira, de ez már csak így van. 

Cserkutat elérve már nagyon vártuk, hogy kiszállhassunk az autóból. Kis kanyargós út vitt fel a domboldalra, ahol a szállásunkat foglaltuk. Szerintem az összes, addig látott apartman közül a Vackor volt a legbarátságosabb. A bejárónál kényelmes parkoló adott helyett az autóinknak. Margó várt bennünket, a házigazda, aki átadta a kulcsokat és röviden de tömören elmondta a tudnivalókat. Külön plusz pont, hogy a településen szelektíven gyűjtik a hulladékot. 

A kert a gyerekek számára abszolút élvezhetően berendezett. Van hinta, a legkisebbek számára is, hintaágy, fára rögzített kis építmény, amit a gyerekek azonnal birtokba is vettek.

Ezen kívül, amihez sajnos most még hideg volt, mezítlábas ösvény, ami óriási találmány.

A kertből fantasztikus kilátás nyílik a dombokra. Volt szerencsénk látni, ahogy a felhők bekúsztak a fák lombjai közé. Most még szinte kopaszon kapaszkodtak a talajba de hamarosan zöldbe borul a táj. Kicsit sajnálom, hogy pont lemaradtunk róla, azonban szeretnénk még visszatérni, hogy lássam teljes pompájában is. Szép képek azonban így is születtek. 

Az érkezés napján szerencsénk volt, nem esett, így tudtunk kicsit kóborolni a környéken. Felfedeztük a közeli kis ösvényeket, amit nem csak a gyerekek, mi felnőttek is nagyon élveztünk. Sötétedés előtt érkeztünk vissza a szállásunkra, a gyerekeket alig lehetett beimádkozni a házba vacsorázni. A nagy ház ebédlőjében bőven elfértünk mind a 17-en, szuper volt, hogy együtt tudtunk leülni az asztalhoz. Habár a televízió sem hiányzott a közös térből, bekapcsolva mégsem volt az első estét kivéve. Akkor is csak megnéztük, milyen csatornák vannak, de nem hiányzott. Beszélgettünk, kártyáztunk, gyerekekkel activity-partiztunk. 

uno.jpg

A második nap is szépen indult, napsütéssel. Ezt kihasználva, ismét felfedezőútra indultunk. Szerintem sosem tudnám megunni azt a környéket. Meglátogattuk a Könyves házat és a Szedres házat. Ezeket is ki lehet bérelni egy-egy éjszakára. Nagyon izgalmas mert távol vannak a többi vendégháztól.

A gyerekeket egyik este sem kellett altatgatni. Jóformán, ha nem szakadt az eső, idejük nagy részér kint töltötték a szabadban, így estére kellően elfáradtak. Mi, felnőttek is egyre korábban tértünk nyugovóra. Első éjszaka fél 2-ig nyomtuk az uno partit, második nap már fél 1 után indultunk feküdni, a harmadik éjjel éjfélkor köszöntünk el egymástól. A reggeli indulás így is úgy nézett ki, mint a Reszkessetek betörők indulós jelenete. Mindenki pakolt, csomagolt, gyerekek fel-alá mászkáltak, hol kint, hol bent. Persze nehéz szívvel készültünk elhagyni a szállást és Cserkutat, hiszen felejthetetlen napokat tölthettünk el együtt. 

A Vackor Vendégházak nem véletlen érdemelte ki a 4 napraforgót. Mind tisztaságban, mind felszereltségben magas színvonalat képvisel, nem fog csalódni, aki ellátogat hozzájuk. Margó, a házigazda segítőkész, ha bármi probléma vagy kérdés van, elérhető. 
A mi családunk a nagy házban kapott helyet, rajtunk kívül édesanyámék, nővérem és családja, és húgom, akik osztoztunk a négy szobán és két fürdőszobán. Még hajszárító is a rendelkezésünkre állt. :)

Úgy jöttünk el Cserkútról és a Vackor Vendégházakbólhogy megfogadtunk, biztosan visszatérünk hozzájuk. 

Ha tetszett az írásom, itt tudsz követni facebookon.

A bejegyzés trackback címe:

https://jalina.blog.hu/api/trackback/id/tr1413802080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Jalina

Friss topikok