Biliborulós

Vannak napok, mikor úgy érzem, teljesen összecsaptak a fejem felett a hullámok. Nem tudom, más anyák hogy vannak ezzel, nekem vannak kiborulós időszakaim. Mondanám, hogy ilyenkor jobb elkerülni, de hogyan is kerülhetne el a saját családom? Ráadásul csak rosszabb lenne...talán.

Mikor elkezdtem írni, nem terveztem, hogy a saját magánéletem is "kiteregetem", de azt hiszem ez elkerülhetetlen. Hogyan legyek hiteles, ha rejtőzködöm? Ezért most úgy írok nektek, ahogy valóban érzem magam. Őszintén, kendőzetlenül.
Elfáradtam. Nem is tudom, hogy bírja, akinek 3 vagy több gyermeke van, le a kalappal előttük. Azok előtt is, akik nem borulnak ki hetente. Nekem ez nem megy. Egy ideig tolom a szekeret, vidáman, energikusan, jókedvűen, majd jönnek a gödrök, döccenők, egyre nehezebb. Aztán egy huppanás, és a szekér a fejemen, minden tartalmával együtt. Érzem, hogy agyonnyom, de fel kell állnom mert az élet nem áll meg, ha gyerekeid vannak. Persze, egyébként sem, de én most ebből a szemszögből nézem a dolgokat.

jalina5.jpg

Szeretnék néha bepillantani mások életébe, vajon ők is átélik ezt? Nekik is teleszalad a hócipőjük egy-egy nappal?

Mielőtt bármilyen bántás érne, szeretném leszögezni, hogy odavagyok a lányaimért, semmiért sem cserélném el őket. Azonban időnként eljátszom a gondolattal, hogy csak egy napra magam vagyok. Nem tartozom felelősséggel senkiért és semmiért magamon és a saját tetteimen kívül. 

Gyermekvállalás előtt csak abban voltam biztos, hogy gyereket szeretnék. Tudtam, hogy nehéz lesz, de csak tapasztalat után éreztem, mennyire. Senki nem mondta, hogy a várandósság nem földöntúli lebegős állapot. Az elején a rosszullétek nehezítik meg, a vége felé a hatalmas pocaktól nem látni semmit, nem lehet lehajolni, fáj az ember háta, folyton pisilnie kell 9 hónapon át. Emellett fantasztikus, mikor először érezzük a pici rúgásait, mocorgását, ami azért olykor fájdalmas is tud lenni. Az is hihetetlen, milyen mély szeretetet tudunk érezni egy még sosem látott kicsi emberke iránt. Hogy akár az életünk árán is megvédenénk, holott sosem néztünk még a szemébe.

pregnancy-2700659_960_720.jpg

Aztán eljön a szülés ideje. Van, aki fél tőle, van, aki nem. Ez a része igen egyéni, az is, császárral hozza-e világra a babáját vagy sem. Én, személy szerint nem teszek különbséget a kettő között. Semmivel sem tartom kevesebbnek azt, aki császármetszéssel ad életet a babájának, sőt, bár második lányom sokáig anyatejes volt, nem vívok vérremenő küzdelmet azok ellen, akik inkább bármilyen okból kifolyólag tápszerrel etetik a kisbabájukat.

Miért kellene egymással harcolnunk? Inkább ki kellene állnunk egymásért, támogatnunk egymást, nem lenézni, leszólni a másikat. Ismerek én is szuperanyukat, akik sosem fáradtak, környezettudatosak, és minden nap van energiájuk hand made uzsit csomagolni a pereputtynak. Ellenben velem, aki hetente 1x tuti kiborul, a mosott ruhák van, hogy napokig várnak a sorsukra, hogy össze legyenek hajtogatva, előfordul, hogy a vasárnapi ebéd csak palacsinta, vagy 3x szaladok vissza induláskor, mert mindannyiszor otthon hagytam valamit. De nem zavarnak, emelem kalapom előttük. Nem ez alapján fogok valakit kedvelni, vagy nem kedvelni.

hamburger-494706_960_720.jpg

Már írtam korábban, mennyire nehéz összeegyeztetni a különböző szerepeket. Reggel még anya vagyok és feleség, majd 7.50-kor már dolgozó nő, aki a munkába igyekszik, több-kevesebb sikerrel. nagyon szeretem, amit csinálok, pedig nem vagyok sem főnök, sem senki felettese. De a hangulat az irodában az esetek túlnyomó részében nagyon jó, ezért ha rossz kedvűen is érkezem, gyorsan jobbra fordul a hangulatom. Viszont nap végére így is elfárad az ember szellemileg. Egy szaladgálósabb nap pedig teljesen lemerít már délután 4-re. Onnantól ismét anya vagyok, aki a lányaiért igyekszik. Fogalmam sincs, a többi szülő hogy ér oda 4 előtt, de 4.15-re szinte már csak Maja van a suliban. Az óvoda más, ott azért több gyerek is akad, akiért később érnek oda a szülei. Hazafele már háziasszony is vagyok, hiszen be kell vásárolni, megtervezni a vacsorát. Hazaérve pedig egyszerre anya, háziasszony, feleség. 

woman-1595367_960_720.jpg

Nem vagyok mártír, én is meg szoktam nézni egy-egy részt a kedvenc sorozatomból a gépen, míg a gyerekeknek meseidejük van. De főleg este, miután elaludtak, akkor szeretek leülni tévézni vagy hallgatom a kedvenc zenéim max hangerőn, megágyazva a süketségnek. A jelnyelv mindig is érdekelt. :)

Sokszor érzem azt, hogy másoknak meg sem kottyan az, ami miatt rinyálok. Hiányzik az énidő, hiányzik, hogy legyen egy olyan napunk, vagy esténk, mikor nem kell pisszegni, nem kell időre a gyerekekért menni, én osztom be a saját időmet. Erre mostanában igen csekély az esély, a nullával egyenlő. Ugyanis egyetlen egy napunk van, mikor a lányok mamáznak, de olyankor vagy a férjem, vagy én, suliban vagyunk. Felváltva. Miért ne. nekünk még ez is így jön össze, hogy véletlen se maradjon egy nap, mikor kicsit jobban elengedhetjük magunkat.

Azt gondolom, sok olyan dolog van, amire az ember nem készül fel, mikor gyermeket tervez. legalábbis, ha nincs a környezetében kisgyerek, akkor szinte biztosan nem.

A következő bejegyzésben elmesélem, mik azok a dolgok, amikre én nem készültem fel annak idején, amit senki nem mondott el, amire magamtól jöttem rá. 

Ha tetszett az írásom, ITT tudsz követni facebookon.

A bejegyzés trackback címe:

https://jalina.blog.hu/api/trackback/id/tr1313838656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Jalina

Friss topikok