Életem a GYED/GYES után

A mai viszonyokhoz képest korán, 23 évesen váltam édesanyává. Az otthon töltött évek alatt megéltem jót és rosszat, imádtam azt az időszakot, de volt, hogy már szerettem volna én is aktívan tevékenykedni, hozzájárulni a családi kasszához. Gyed, majd gyest követően egy új munkahelyen kezdtem dolgozni, így halmozottan hátrányos helyzetben éreztem magam...

office-620817_960_720.jpg

2016 szeptemberének végén álltam újra munkába, a gyes lejárta után, az ovis beszoktatást követően. Mivel Aliz akkor került oviba - szerencsére Majával egy csoportba -, és én is új munkahelyen kezdtem, így igen nagy nyomás alatt éreztem magam. 6 év otthonlét után nagyon rosszul éltem meg, hogy nehezen megy a visszaszokás. Vártam, hogy dolgozhassak, majd elkeseredtem, hogy nem úgy megy, ahogyan vártam. Azt gondoltam, sosem voltam elveszett gyerek, mindig sikerült mindent megoldanom, megtanulnom, majd mégis kifogott rajtam a betanulás. 
Utólag visszagondolva nem voltam elég türelmes saját magamhoz, és kapkodva igyekeztem bepótolni az elmúlt 6 évet. Bizonyítani magamnak és a környezetemnek, hogy megállom a helyem dolgozó nőként is.

A hétköznapok kezdetben zökkenőmentesen zajlottak. Maja következő év szeptemberétől sulis lett, számomra onnantól lett nehezített pálya az anya-feleség-dolgozó nő-háziasszony négyszög. Már nem csak arra kellett figyelnem, hogy beérjek 8-ra, hanem arra is, hogy Maja becsengetés előtt érjen az iskolába, a házik rendben legyenek, ahogyan a cuccai is...van még hova fejlődnünk mindannyiunknak, az biztos. A szamárfüleket már nem számolom, a ceruzákra költött összeg simán futna egy fapados nyaralást, a megmaradt tízórai maradékokból jóllakathatnánk egy kisebb falu lakóit, háziállataikkal együtt, és a füzetek állapotát elnézve a gyerekemnek nincs anyja. Még márciusban kaptam egy figyelmeztetést, miszerint legyek kedves pótolni a lecsupaszított tankönyvek csomagolását, amire akkor legyintettem "mindjárt itt az év vége" jelszóval. Az oviba már nem is számolom, hanyadszor felejtettem el ágyneműt vinni, elfelejtettem a fotózás napját, és rendszeresen a nevelésmentes nap előtt szembesülök a másnapi szünnappal. 
Emellett otthon igyekszem olyan állapotban tartani a házat, hogy ha beesik hozzánk valaki, ne ijedjen meg. Habár elgondolkoztam, hogy egy-egy vendégség alkalmával, amolyan csapatépítő jelleggel gazolhatnánk, teregethetnénk és hajtogathatnánk ruhákat. Illetve meghívhatnám a gyerekek barátait egy kis közös gyerekszoba-rendrakásra, sőt! Elajándékozhatnánk a játékok nagy részét. 

room-627215_960_720.jpg

Életem a gyes után tehát teljesen megváltozott. A reggelek szerdáig még elmennek, majd hét közepén általában elalszom. Ez nem vészes, annyit jelent, hogy 6:08 helyett (igen, az ébresztőt sosem állítom 5 vagy 0 végű percre) 6:18-kor kelünk, de ez a 10 perc is csak katonás kapkodással - egykettőegykettő - hozható be. Szerencsések vagyunk, hiszen elég 7:30-kor kilépni az ajtón ahhoz, hogy a gyerek csak pár percet késsen a csengetés után, és én is beérjek 8:05 körül. 

time-3222267_960_720.jpg

Hazafele persze ugyanez. Rohanás a suliba, ahol 16:15-kor általában az én gyerekem az utolsó, vagy ha mázlim van, utolsó előtti, akit hazavisznek. 17 óra fele érünk haza, 10 perc szusszanást szoktam hagyni magamnak, majd átváltok háziasszony üzemmódba. Mosás, teregetés, elpakolás, vacsorakészítés, közben pedig locsolok a kertben. Sivatagi körülmények között élünk, az eső szó szerint elkerül minket. 

Mesebeli életem van, az biztos. Van az az aranyos vicc, miszerint az életem mesebeli. Kis törpékre mosok/főzök/takarítok, akik úgy néznek ki, mintha a bányában dolgoztak volna egész nap. Ez teljesen megállja a helyét. Szőke herceg pedig nekem nehogy fehér lovon érkezzen, mert a ló rendben tartása is tuti az én dolgom lenne. Nem hiányzik még egy állat.

horse-1864334_960_720.jpg

Néha visszagondolok arra, mikor még otthon voltam. Nem kellett kapkodni, rohanni. Oviba elég volt beérni 8:30-ra is, ellenben alvás után már mentem is Majáért. A nyár a játékról, barátokról szólt. Házi készítésű fagyikat, jégkrémeket ettünk, sütiket sütöttünk, mamáztunk, pancsoltunk. 
Most a nyár úgy néz ki, hogy Maja 2 hetet tuti, de lehet 3 hetet tölt táborban. Ő választotta ki, nagyon várja. Olyan nagylány már, néha magam is meglepődöm. Aliz mamázik és a júniust az óvodában tölti. Megyünk majd nyaralni, de 1-1- napos kiruccanásokat tervezek mellé. A környéken kirándulunk majd vagy strandolunk, a kertben medencét állítunk és vízipisztolycsatákat vívunk. 

Minden kornak megvan a maga szépsége, előnyei és hátránya. Abban azonban biztos vagyok, hogy a gyeses időszak elmúlásával felpörgött az életünk, és egy percre sem bántam meg, hogy 3 évet maradtam otthon mindkét lányommal.

A bejegyzés trackback címe:

https://jalina.blog.hu/api/trackback/id/tr5513991926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Jalina

Friss topikok