Máv, te csodás

Az élet úgy hozta, hogy nővérem és húgom is Pesten élnek. A földrajzi akadály bár nem tűnik nagynak, mégis ritkán határozom el magam, hogy útra kelek a két kis ördögfiókámmal. Évente 1-2 alkalommal utazunk négyesben, olyankor csak autóval, viszont ha egyedül közlekedem velük, a vonatot részesítem előnyben. Árban nincs megemlíthető különbség, viszont a gyerekek számára mindenképp élmény ha, a MÁV csoport szolgáltatásait vesszük igénybe. Tartott mindez szerda délutánig...onnantól számukra is más értelmet nyert a "vonatozás". 

u.jpg

Kezdem az elején, csak, hogy mindenki rá tudjon hangolódni az élményre. Az sajnos csak indulás után derült ki, hogy az 50% kedvezményre jogosító papíromat elnyelte a föld. Én is nyeltem egy nagyot, de ez ellen már nem volt mit tenni. Becsülettel kifizettem a kb. 6500Ft-os utazást, amiben benne volt az én 33%-os családi kedvezményem, a nagylány 50%-os kedvezménye és a kicsi gyorsvonati pótjegye, mindez oda-vissza. Az odaúttal nem volt semmi baj, kicsit késtünk mert 2x forgalmi okok miatt meg kellett állni, de ez szerintem teljesen hétköznapi esemény.

A visszautunk viszont kalandosabbra sikerült. Először is, felelősségteljes anyaként a táska nagy részébe váltóruhák kerültek, teljesen feleslegesen. Sz*rrá áztunk délelőtt mert mindent pakoltam csak esőkabátot nem. A vonatunk 16.59-kor indult - volna - Zuglóból. Kényelmesen sétáltunk az állomásra, időben érkeztünk, még büszke is voltam magamra. A feketeleves csak ezután jött...

A vonat először úgy volt, hogy 10 percet késik, utána bemondták, hogy 25 percet, majd miután 30 perce sem érkezett meg, közölték, hogy 60 perces a késés. Elnézést. Legközelebb nem veszek jegyet, csak majd elnézést kérek, hogy későn kapcsoltam és már a vonaton ültem, mikor eszembe jutott. Viszont pisilnem kellett. A kedves állomási büfés srác (miután a kiírásnak megfelelően hangosan köszöntem - tényleg ki van írva) megosztotta velem az állomási wc kódját, de nem találtam hol kell bejutni, ezért lementünk a kocsmához. Maja bejönni is alig akart és közölte, hogy itt lesznek részegek az emberek - ez különösen jó indítás egy ilyen igényes helyen, igényes vendégek között, de a cél szentesítette Maja beszédét. Szóval a benti részen a Szerencsejáték Rt. jóvoltából 5-6 ember állt sorba a kis lottós szelvényével, az asztaloknál kedves férfiak, akik tán a munkától megfáradva tértek be egy bambira. A sort nem akartam kivárni, kedvesen - szintén köszönés után - megkérdeztem a hölgyet, hogyan vehetnénk igénybe a mosdót. Épp csak nem küldött el az anyámba. Közölte, hogy kint van a pult, ott kell kérni.
Kimentünk, előttem egy bácsi vásárolt 40 Ft-ért fröccsöt (ennek még lesz jelentősége). Kérdeztem, - mondanom sem kell, hogy köszönés után - , mennyit fizessek, hogy pisilhessünk, van 2 üveg vizünk, a vonatunk hamarosan indul, inni nem szeretnénk, mondjon egy árat, egyezünk meg. "Kedvesen" tájékoztatott, hogy "márpediglen" őt kamera veszi, muszáj kiszolgálnia. Mondtam, adjon egy vizet. 160 Ft-ért kaptunk egy higiénikus kulcsot a makulátlanul tiszta toaletthez, ami persze a benti részen volt. Büszkén besétáltunk, immár a kiváltságosok jelképével, és bementünk, ahol szorosan egymás mellett kapott helyet a férfi és női mosdó. Aliz kérte, ne csukjam rá az ajtót, ami még rendben is volt, nem láttak rá. Aztán következtem én, és Aliz kérte, ne csukjam magamra. A mellettünk vécére váró úr szeme felcsillant, ám kattant a kulcs. Életem legizzasztóbb 30 másodperce volt, hogy a gyermekeim egyedül voltak egy kocsma vécéjének várakozójában. Ha nem a vécén lettem volna, bepisilek a félelemtől.
A kalandot megúsztuk, de Maja nem volt túl boldog, hogy ilyen helyre vittem. Ezt a későbbiek folyamán többször emlegette is, a vonaton utazó idős hölgyeknek is.
A vizünket próbáltam nekiadni egy bácsinak a kocsma mellett, de valószínűleg mindenképp jobban jártam volna én is egy 40 Ft-os fröccsel. A vizet sajnos nem kérte.
Befutott a vonat is, illetve jött a következő. Nagy nehezen találtunk helyet egy barátságos kabinban, ahol 4 idős hölgy szorított nekünk helyet. Maja beült kettő közé, én Alizzal szemben foglaltam helyet. Eleinte csendben utaztunk, de Kőbánya-Kispestnél sajnos szóba került mennyi öngyilkos veti magát a vonatok elé. Ekkor kapta meg Maja a mobilom, hogy játsszon rajta. A nénik nevettek egy sort azon, hogy az egyikük személyije 2060-ban jár le...a néni kb. 70 és a halál között lehetett, de fő az optimizmus és kiderült, jogsija is van. Szóval meglátták Maját játszani és mindketten "rázummoltak", mi is az. Maja készségesen elmagyarázta a lényeget, majd észrevette, hogy a figyelem középpontjába került. A telefont visszaadta és a néniket bevezette a google, xbox, tablet világába. A lótetűről is esett szó, amit kedden találtunk és a néniknek monda, ha nem tudják mi az, csak írják be a google-ba. Ott minden kép megtalálható. Hogy hogyan jutottunk el a fejetlenül szaladgáló csirkéig nem tudom, de a nénik irtóra örültek a gyerekemnek. Maja nehéz szívvel vett búcsút tőlük és a nénik is megdicsérték, milyen okos, jólnevelt, széles látókörű kislány. Kecskeméten végre leszálltunk. Azt hittem sosem érünk haza.
A gyerek azóta mindenkinek elmeséli, hogy kocsmába vittem, de azt persze nem teszi hozzá, hogy a szükség vitt rá erre a gaztettre. Borzasztóan élvezi a csodálkozó tekinteteket. Bár megfordult a fejemben, hogy a szünet hátralévő részében nem a helyi fagyizókat kellene felfedezni...
Ha tetszett az írásom, ITT megtalálsz facebookon is.

A bejegyzés trackback címe:

https://jalina.blog.hu/api/trackback/id/tr5214111335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GGy 2018.07.16. 12:57:22

Te tényleg ne utazz vonattal. Mindenki jobban jár....

NyAnya 2018.07.16. 13:44:40

@GGy: Kedves GGY, köszönöm szépen a tanácsod. :)

Jalina

Friss topikok