Pokolba az oktatással

Már javában tart a suli és én egyik megdöbbenésből a másikba esem. Tudom, hogy a pedagógusoknak sem egyszerű, sőt, vannak, akik egyszerre szülők és pedagógusok, tehát mindkét oldallal tisztában vannak. Én, csak mint anya vagyok jelen, így ebből a szemszögből tudom átadni a meglátásaimat.

school-909381_960_720.jpg

Sajnos az első szülőin sikerült konfrontálódni a pedagógusokkal, pedig nem is kimondottan rájuk haragudtam, csak sajnos ők sem értik, miért baj az, hogy a gyerekek heti szinten írják a dolgozatokat...másodikos korukban.
Voltam diák én is, mi is túléltük de ami most megy, az elborzaszt.
"Rajzból csak az kap ötöst, aki szép, rendezett, igényes munkát ad be, nem pedig összecsapja". Őszinte leszek, leszarom, hogy a gyerek hanyast kap rajzból, hacsak nem akar rajzművész lenni. Akkor elvárom, hogy tegye oda magát. 
Sokszor és sokan érvelnek azzal, hogy az órarend nem is megerőltető, hiszen vannak benne olyan "langyos" órák mint a rajz, ének és tesi. No, a tesi nem is langyos, erre biztos mindenki emlékszik. A rajz és ének pedig igaz, hogy nem matek, de figyelni ott is ugyanúgy kell. Szerintem semmivel sem könnyebb, csak más jellegű.

kids-2985782_960_720.jpg

Anyaként borzalmas végignézni, ahogy a gyermekem küzd. Mert ötöst szeretne, mi mást. Matekozunk az autóban, hétvégén főzés közben, olvas este és most kitalálta, hogy megy a mesemondó versenyre is. Ugyanis imád verset és mesét mondani, ez számára öröm. Azokra a dolgokra viszont alig jut idő, amik valóban érdeklik. Ha hazaérünk, táskát kipakolja, gyakorlás, mert ugye csak egy kicsit kell matekozni, csak egy kicsit kell olvasni, csak egy kicsit kell írni, csak egy kicsit kell mindent. Ez a sok kicsi, ha beleszámolom, hogy hazafele beugrunk a boltba is, eltart legkorábban 6-ig. 6-tól pedig már nincs ereje játszani mert kimerült. Legszívesebben csak bambulna a tévé előtt, ami korlátozva van, de pont ezért meg szoktam engedni. 

Miért kell egy másodikos energiáit kiszipolyozni? Miért nem lehet hagyni, hogy egy gyerek, gyerek legyen? Értem, hogy tananyag, de mennyire fer, hogy a matek dogát időre kell írni, a többség persze rápörög és összecsapja, majd aki nem végzett, 15 percre visszakapja befejezni? Ez miért normális így? Miért nem kap akkor mindegyik gyerek 15 perccel több időt rá?

girl-160172_960_720.png

Idióta a rendszer és sajnos a pedagógusok sem keresik, hogyan tudnának egy kicsit rugalmasabbak lenni, hanem beleilleszkednek és kezdődik is a gyerekek tönkretétele. Szép lassan fosztják meg az önbizalmától, az egyéniségétől - mert aki nem viselkedik jól, azok ugye a rosszak - , igyekeznek őket belepasszírozni egy olyan rendszerbe, ami egyszerűen nem nekik való.

back-to-school-2629361_960_720_1.jpg

A lányom osztályában is vannak, akik kicsit lassabban haladnak, velük mi lesz, ha majd egyszerre veszik a szorzást és osztást, úgy, hogy a kellő alapok sem biztosak? Mi a magyarázat? Otthon gyakoroljon vele a szülő, mert nem maradhat le a többi. Gyakoroljon 4 után, mikor egész nap a suliban ült? Hova sietnek? Miért kell ezt így, rohanva? Már csak azt várom, hogy bevezessék azt az órát, ahol kicsit meghúzgálják őket a lábuknál fogva, hogy gyorsabban is nőjenek, mert túl kicsik. 

Dühös vagyok a rendszerre és dühös vagyok azért is, hogy ezt tartják normálisnak. Így kell teljesítménykényszeres, önbizalomhiányos felnőtteket gyártani. 

Az egyetlen kapaszkodó ebben a szar helyzetben, ha a szülő rugalmasan kezeli a jegyeket és a gyermek képességeivel tiszában van, így ahhoz mérten állít elé elvárásokat. Ha a nehezen matekozótól nem várja el az ötöst, de a hármast, bizonyos esetekben pedig a kettest. Hogy a döcögősen olvasótól nem vár el folyékony olvasást 2 hét alatt, hanem hagyja a saját tempójában haladni, és olyan olvasnivalót ad neki, amin szívesen gyakorol. Ha az egy Garfield magazin, akkor az, de legalább nagy kedvvel gyakorol magától. Ilyenekkel segíthetünk a gyermekeinknek, hogy ne higgyék, az a normális, amit az iskolában eléjük állítanak elvárásként. Legyen annyi önbizalma, hogy örül a hármasnak a nehezebb tantárgyakból, és keményen odateszi magát ahhoz, ami valóban érdekli. Ha a tesi az, akkor ahhoz, ha a környezetismeret, akkor ahhoz.

Tökéletes nevelés nincs, de ebben a rohanó, őrült világban, legalább a szülőben bízhasson.

Ha tetszett az írásom, ITT megtalálsz facebookon is.

Jalina

Friss topikok