Hello 2019

Szerencsére túl vagyunk az évváltáson, immár 2019-et írunk. Aki aktív közösségi média felhasználó, az már nyilván túl van a kétszázadik búék üzeneten is. Így van ez velem is, az üzenőfalat elárasztja a sok jókívánság, legyen bőség, boldogság, egészség, miegymás, minden, amit ilyenkor kívánni szokás.

Sokadik éve már, hogy nem teszek újévi fogadalmakat. Hiszem, hogy a változás nincs dátumhoz kötve, legyen szó akár életmódváltásról, mozgásról, személyiségbeli dolgokról. Én amúgy is, rendszerint év közben hozok olyan elhatározásokat, amiket mások év elejére tesznek. Bár, a mozgás beiktatása a mindennapjaimba, mindennapos fogadalom és az is marad.

Visszatekinteni sem nagyon szeretek. Ha valami komolyabb dolog történik vele, az adott pillanatban, vagy legalábbis azokban a napokban mérlegelem, mit adott hozzá az életemhez, vagy mit vett el. Nagyon sok tapasztalattal gazdagodtam 2018-ban, és minden ilyet ott és akkor el is tettem magamban. Az év vége húzósabbra sikerült, komoly csalódások értek, ráadásul egymás után. Sok emberben csalódtam és egy kicsit magamban is, amiért nem léptem azóta sem. "Vétkesek közt cinkos, aki hallgat." tartja a mondás. Ezt érzem én is. Viszont nem mindig egyértelmű, melyik utat kell választani. Azt, amelyik becsületes, de veszélybe sodrom vele a családom megélhetését, vagy azt, mely során a hallgatással én is bűnössé válok.

goblet-3261101_960_720.png

A számos babona közül, mely a szilveszterhez, újévhez kötődik, én egyben sem hiszek, férjem családja azonban igen. Legalább 10 instrukció hangzott el az elmúlt 2 nap során, miket ne csináljak, viszont miket igen. Eleinte küzdöttem ellenük, de megértettem, hogy ez számukra fontos. Így nagy nehezen belementem, hogy ne takarítsak elsején, ne mossak, s ne vigyem ki a szemetet sem. Délben pedig tortát és grillázs malacot ettem. Nem nagyon kellett könyörögni, egye fene, ennyi belefért. Ezek a babonák biztos a házimunkában megfáradt asszonyoktól származnak, s én fejet hajtok előttük.

piglet-3045288_960_720.jpg

Sajnos holnap reggel már indul a megszokott munkás hét, így kénytelen leszek felkelni, és nekiindulni. Na ne morogjatok, örülök, hogy van munkám, de néha álmodozva gondolok vissza a gyedes időszakra. Igen, én szerettem otthon lenni, és bár nem volt könnyebb, de mégis másabb. 

Január végén pótszilveszterezni indulunk, az tartja bennem a lelket. Szeretem, mikor én válogathatom meg, kiknek a társaságában töltöm a napot.

Nem írok újévi jó kívánságokat, mert mindenki padlása tele van vele. Inkább azt mondom, vegyétek meg azt a felsőt, igyátok meg azt a pohár üdítőt, egyétek meg azt a sütit és öleljétek meg minden nap a szeretteiteket.

macarons-2548827_960_720.jpg

Ha tetszett az írásom - tudom, most nem vagyok formában, de ha mégis... - , ITT megtalálsz facebookon is. 

A bejegyzés trackback címe:

https://jalina.blog.hu/api/trackback/id/tr8114333643

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Jalina

Friss topikok