Tanulás a gyerekkel

Vekerdy bácsi szerint a szülő a legrosszabb tanár. Csak egyetérteni tudok az öreg zsenivel, hiszen mindenki tudja, hogy maximum 5 perc, és szülő-gyermek között kitör a háború. 

Először is, én nem vagyok az a "minden nap leülök a gyerekkel tanulni" anyuka. Görnyed eleget a suliban, reggeltől délutánig mást sem hall, csak feladatok sokaságát, a tananyagot, és mire hazaérünk, már a fülén folyik ki az egész nap. Ha hazaérkezés után még leültetném gyakorolni, biztos elköltözne 16 évesen Ausztriába egy jobb élet reményében. Viccet félretéve, délután már nagyon nehéz bármit is kezdeni vele, hiszen egész nap koncentrált és figyelt, jól viselkedett, előzékeny volt stb. A gyakorlást ezért a minimálisra csökkentettem hét közben. Főzés közben oda csücsül mellém, és fejben matekozunk, vagy nyelvtanozunk, közben beszélgetünk más dolgokról is. 

study-1968077_960_720.jpg

Hétvégén kénytelen voltam kicsit jobban ráfeküdni a gyakorlásra, hiszen jönnek a témazárók, egy héten 4 db.! A 8 évesem maximalista, ha valami nem megy, még jobban ráfeszül, és ha zokogva is, de nem teszi le, míg nem sikerül úgy, ahogyan ő azt szeretné. Ezt biztosan nem tőlem örökölte. Viszont, ha számára ennyire fontos, akkor kutyakötelességem szülőként mellette állni. A mi gyakorlatunk:

  • egyszerre max 10 perc gyakorlás
  • feladatok váltogatása - pl. 10 perc szorzás - 5 perc szünet - 10 perc nyelvtan  és így tovább
  • jutalom gyűjtés - nálunk pl. matrica vagy tabletidő
  • nálunk a cél az, hogy minél kevesebb hibát ejtsen, tehát a gyorsaság nem

Mivel órán időre kell megoldani a feladatot, ezért gyakran esik abba a hibába, hogy elkapkodja. Amit tud, azt is elrontja, mert siet. Megbeszéltük, hogy nem baj, ha nem lesz ideje befejezni. Lehet, hogy az ő tempója lassabb, mint másé, ez nem szégyen. Idővel menni fog gyorsabban is, de ha mégsem, azzal sem kevesebb a többieknél.

laptop-3087585_960_720.jpg

Fontosnak tartom, hogy mi, szülők, támogassuk gyermekünket. Mi legyünk számukra a bástya, ami biztonságot ad.

Ez persze rettenetesen nehéz feladat, hiszen néha muszáj noszogatni, igaz? Nekem sem mindig megy, főleg, ha a szobájuk tisztántartásáról van szó. Na, olyankor előbújik belőlem a tűzokádó házisárkány. Más esetleg a tanulással van így, és ott jön elő belőle a szörnyeteg. Mivel én két kitűnő tanuló testvér között, a középső lüke vagyok, édesanyám általam tanulta meg az elfogadást. Azt is, hogy nem lehet mindenki ötös, de még négyes sem. Sőt, olykor örüljünk, ha év végén görbül minden jegy, vagy hogy csak félévkor bukik meg, esetleg, hogy átment a pótvizsgán. :) 
Az egyik legnehezebb feladat hagyni, hogy gyermekünk tanuljon a saját hibájából. Hagyni elbukni, de mellette lenni és segíteni felállni. 

Nem vagyok tökéletes anya és soha nem is leszek. Saját magamból kiindulva nekem nem elvárásom az ötös, de a gyermekemnek magával szemben igen, ezért az esetek döntő többségében igyekszem támogatni. Van, hogy nekem is elgurul a gyógyszerem, főleg, ha egyszerre kell mesét tanulni a mesemondóra, verset a versmondóra és még készülni a 4 tz-re is. Ez engem is megvisel. :)

books-1841116_960_720.jpg

Ami fontos: az elvárásokat a gyermeked személyiségéhez és teljesítő képességéhez mérd. Lehet, hogy most nem zseni, de később még előbújhat belőle Stewen Hawking. Amennyiben mégsem, gondolom úgysem fogod kitenni a kukoricásba. 

A gyerekeknek mi vagyunk a stabil pont az életükben. A mienkben pedig ők...

Ha tetszett az írásom, ITT megtalálsz facebookon is.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jalina.blog.hu/api/trackback/id/tr5414561310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Jalina

Friss topikok